II. Fejezet

Magyar Óriás Begyes és az Ó-német begyes harca

A Magyar Óriás begyesre először, 1905-ben figyelt fel egy német tenyésztő J.Rübesamen ezredes, aki akkoriban a Debrecen környéki tenyésztőktől főképp Komlóssy Jánostól a tarka magyar begyesek kedvelőjétől vásárolta s vitte ki a galambokat Németországban. Akkoriban nem sejtették a Magyar galambászok, hogy mi áll a háttérben, örültek, hogy Németországban is lett egy kedvelője a Magyar begyesnek. Aztán 1910-ben a Nemzetközi Berlini kiállításon a dr.Rupánovits féle 12db Magyar begyes megjelenése még több német és osztrák tenyésztő figyelmét vonta magára. A Rupánovits féle 12 db példány nagyon komoly összegekért mind elkelt, német és osztrák tenyésztők vásárolták meg őket. Külföldi barátaink nézegették, csodálták Magyar begyeseink,hogy hasonló-hasonló, de mégsem olyan mint az Ők kivesző félben lévő Ó-német begyesük,

mert a Magyar hosszabb testű,mélyebb test tartású,rövidebb lábú,kerekebb begyű, harmonikusabb/mutatósabb küllemű volt mint az Ó-német. Amint kiderült J.Rübesamen ezredes már az 1905-től azért hordta ki a Magyar begyeseket Németországban, hogy bekeresztezze velük a már alíg 20 db-ot számláló kivesző félben lévő Ó-német begyeseit.A Berlini kiállítás után J.Rübesamen ezredes és Dr. Rupánovits kapcsolata elmélyült! Rübesamen kérlelte dr.Rupánovitsot hogy segítsenek a Magyar tenyésztők nekik Magyar begyesek exportálásával, hogy kivesző félben lévő Ősi német fajtájuk megtudják menteni a Magyar begyes bekeresztezésével a kihalástól. Dr.Rupánovits segített is. Ő és több más Magyar tenyésztő 1914-ig az I.világháború kitöréséig, több mint 100 db Magyar begyest küldtek Német és Osztrák tenyésztőknek! Tehát 4 év alatt több mint 100 db Magyar begyes került külföldi barátaink tulajdonába. Csak azt nem tudta senki hogy ezek a galambok nem csak bekeresztezésre mennek Németországban,hanem a határt átlépő Magyar begyesek,már odakinn Ó-német begyesként folytatták életüket, s már mentek is kiállításokra is stb...
A Magyar begyes exportálásának az I.világháború kitörése vetett végett. Ezután sokat kellett várni a béke éveire, de míg Magyarországon a háború alatt a Magyar begyes állományok jelentős része elpusztult, addig Németországban, sikeresen szaporodtak tovább a Magyar begyesek, tiszta vérben tovább tenyésztve, s bekeresztezve is, természetesen Ó-német begyes néven! A háború után épp J.Rübesamen ezredes aki a legtöbb Magyar begyest rendelte s kapta Magyarországról jelentette ki hogy a Magyar begyes és az Ó-német begyes egyazon fajták! Ezen állítását semmivel nem tudta bizonyítani, nem is tehette hisz a Magyar begyes tenyésztőknél rengeteg írásos bizonyíték volt a megrendelő levelek, arról hogy a Német és osztrák galambászok mennyi Magyar begyest kértek és kaptak az I. világháború előtt! Már itt elkezdődött s nyilván valóvá vált hogy minden jó szándékunk, s segítségünk ellenére kihasználtak minket, s jól „belénk rúgtak” a végén! Dr.Rupánovits Magyar és Német galambász sajtókban hangoztatta az igazat s ki állt a Magyar begyes fajta létjogosultsága mellett!
Valószínű a klímának is betudható, de Németországban nem nőttek akkorára a közvetlen Magyar begyes leszármazottak se, mint nálunk! A Nemzetközi kiállításokon meglátszódtak olyan hatalmas különbségek, mint pl, hogy Magyar begyesek 15cm-el is hosszabbak voltak a kiállított "Ó-német" begyeseknél! Így hamar híre ment nemzetközileg is hogy az Ó-német begyes csak Németországban a legnagyobb, mert Magyarországon sokkal nagyobb begyes galambok vannak, ők a Magyar begyesek!
A Német tenyésztők ezt az óriási különbséget látván ismét elkezdtek barátságosabban viselkedni velünk szemben, s Dr.Rupánovits nemzetközi harcának a Magyar begyesért illetve, Komlóssy s még sok más Magyar tenyésztő fajta védelmében tett fellépéseiknek, (bizonyítékok a mi kezünkben voltak a múltról, s nem beszélve a Magyar begyesek egyéb, egyedi külleméről,mint például az ívelt evezők, a tarkó begy fújás, a rövid lábak, íves test,kukorica sárga szem írisz már akkor is Magyar begyes tulajdonságok volt,s az eredeti Ó-németek ezzel szemben egyenes testű,egyenes szárnyú,hosszú lábú,ovális begyformát fújó ,narancs vörös szem íriszű galambok voltak) hatására a német tenyésztők „megcsendesültek”, s nem támadták a Magyar begyes fajta létjogosultságát, s újra elkezdték vásárolni az óriás Magyar begyeseket! Tehát folytatódott az első világháború előtti Magyar begyes export! A Magyar tenyésztők így még kétszer vállaltak jelentős részt az Ó-német begyes "talpra állításában" Magyar begyesek exportálása által. Az I. világháború után a takarmányínség idején, majd a II. világháború után, a német galambászat talpra állításakor!

A II. világháború után a Magyar galambászat jobb helyzetben volt, mint a német legalább is e két fajta viszonylatában. Így a Magyar begyesek továbbra is sokkal nagyobbak voltak, látványosabbak, mint a megmaradt ó-német begyesek s létszámilag is jobban álltunk. Pl: 1958-as Békéscsabai nemzetközi kiállításon a német delegáció tagjai feljegyezték, hogy "Akkora Magyar begyeseket láttak Békéscsabán, hogy 1 m3-es liba ketrecbe épp csak bele fértek, s alig tudtak így is megfordulni benne, s hogy a Magyar begyesben látják az Ők Ó-német begyeseik őseit!"
Majd a Nyugat - Német standard könyv, 1959-es Müncheni kiadása például már így ír az ó-német begyesről:
„Eredete több mint egy évszázaddal ezelőtt, Dél Kelet Európából behozott begyes galamb”, tehát az ó-német begyes nem valami ős eredetű német produktom, mint ahogy a neve sejteti, s még kevésbé igaz az hogy az ó-német begyes a sok német begyes fajta őse ahogy ezt Rübesamenék hitték! A tények oszlatni kezdik a soviniszta ihletésű ábrándokat. A vitákat végül is egy híres német szakíró Zürth E. próbálja lezárni, Unsre Tauben,Kropf Tauben című könyvének 43-45 oldalán a következőt írja : "Sajnos sohasem tisztázódott, hogy ez a begyes nálunk, egy Magyar galambfajta tovább vitele. E-helyen végre el kívánjuk ismerni, mert ezt kívánja becsületességünk, s a világ minden galambásza iránt érzett baráti érzelmünk!" Egy több mint 70 éves vitát zárt le ezzel az ismert s elismert szakíró, s a Magyar begyes tenyésztőknek ez egy megnyugvás, elismerés lett! De ezek után is a színfalak mögött szép csendben az ó-német begyes tenyésztői továbbra is hordták ki, s keresztezték Magyar begyeseinket az ő Ó-németeikbe! Tehát az összemosást tovább folytatták, s keverékeik egyre jobban hasonlítottak a Magyar begyesre, a tiszta vérben tovább tenyésztett Magyarországról kivitt kiváló példányokkal, pedig folyamatosan közelében tudtak maradni a Magyar színvonalnak!

Az 1990-es évek elején a Németországban kelt Ó-német begyesek még mindig nem voltak olyan hosszúak testre sem szárnyfesztávra mint a Magyarországi Magyar begyesek, illetve a Magyar begyes formáit sem tudták produkálni a keresztezett Ó-német begyesek, tehát sem a kuruc kard szerűen ívelt szárnyakat sem a kormány tollak végén kereszteződő s azon jelentősen túlérő evezőket,sem a párhuzamos ívben futó alsó-felső testvonalat, szabályos tarkó begy fújást nem tudták lemásolni tőlünk, így választották azt a megoldást hogy gyűrűket hordtak előző évben Magyar tenyésztőknek (ennek többször szem tanúja voltam még 1997-1999 között  is) akik így már Német szövetségi gyűrűs Magyar begyeseket adtak el a németeknek,Ők   azonnal saját tenyésztésű galambokként tudták kiállítani őket  hazájukban Ó-német begyes néven  természetesen ,így Magyar tenyésztők is szalutáltak a németek "munkájához" a fajta össze mosásban sajnos,hisz tudjuk,hogy a Magyarországi életszínvonal akkor sem volt a kánaán,ezekért az értékes galambokért pedig olyan összegeket fizettek darabonként a külföldiek hogy nem lett volna ésszerű elutasítani őket .Így meglehet érteni hogy miért adták ki amit kértek, de ha nem kerültek volna ki a jobbnál jobb Magyar begyeseink, a német törekvések meghiúsultak volna, mert amelyik Ó-német begyes nem tiszta vérű Magyar begyes volt, tehát keverék volt,azok nem fújtak tarkót, a test mellé pakolták szárnyaikat,nem kereszteztek, magasabbak voltak, s meredekebb melltartásúak ez által teljes mások, mint a fajtatiszta Magyar begyesek.

 De ami számunkra még komolyabb gondot okozott az az volt hogy, a Németek az Európa Szövetségnél sikeresen bejegyeztették az Ó-német begyest s ahogy a keverék galambjaik 

egyre jobban felvették a Magyar begyes fajta jegyeit,
ők úgy mutatták be mindkét küllemet egyazon fajtanév /Ó-német begyes/ alatt.

A Magyar begyes tenyésztői viszont bárhogy is hangoztatták a Magyar begyes egyediségét s Magyar voltát, valamiért nem tették meg ezt a lépést, mint a németek, hogy felvetessék a Magyar begyest az Európa Szövetség listájára . S ahogy az anyagi szakadék nőtt a két ország között, úgy egyre kevesebb Magyar tenyésztő tehette meg hogy Nemzetközi kiállításokon részt vegyenek, míg a németeknek ez nem okozott ilyen akadályt. A következmény pedig az lett hogy a világon ismertté vált az Ó-német begyes név s a megközelítőleg a külleme, míg a Magyar begyes nemzetközi viszonylatban kezdett a feledés homályában merülni, csak a szomszédos országok voltak tisztában a dolgokkal!
Ez egy nagy lépés hátrány volt a mi fajtánknak, mellyel a 2001-ben Welsben megrendezett Nemzetközi kiállításon szembesült a Magyar begyes Galambot Tenyésztők Fajtaklubja, hisz a Magyar begyesről szinte nem is tudtak az ott sorakozó nemzetek tenyésztői, az Ó-német begyest viszont mindenki ismerte! De ami a legnagyobb probléma volt, hogy ezen a kiállításon az Ó-német begyes kollekcióban ott sorakozott több olyan galamb is, ami ívelt szárnyú volt, ívelt testű volt, s a kormánytollak végein kereszteződtek, s jelentősen túlértek az evezőik! Főképp fekete színű példányokra volt jellemző , de sárgában, vörösben,ezek fakó változatában és tarkákban is voltak ilyen példányok, tehát a Magyar begyesek tiszta vérben tovább tenyésztett leszármazottjaik, illetve ugyan ebben a kollekcióban voltak az egyenes szárnyú, egyenes testű példányok, amik nem vagy alig ért túl az evező tolluk a kormány tollakon ,s nem kereszteztek, tehát az eredeti Ó-németre hasonlító példányok, s a köztes galambok is melyek vegyesen hordozták a két fajta jegyeit! Tehát a Magyar begyes szekciónak igen nehéz dolga volt hisz, ők maguk is meglepődve tapasztalták, hogy bizony, a németeknél vannak a nyerő lapok, mert Ó-német begyes néven ők bemutatták a fajtatiszta Magyar begyeseket is! Ezen a Welsi Európa kiállításon a Magyar begyes Galambot Tenyésztők Fajtaklubja 16-db Magyar begyes példányt nevezett 

8 színben, s csodával határos módon a Magyar begyes galamb is felkerült az Európa Szövetség fajta listájára ez által, pedig az Ó-német kollekcióban sokkal mutatósabb Magyar begyesek is volt láthatóak mint a Magyar kollekcióban! Lényeg az hogy a siker az siker, a Magyar begyes galamb is behozta ezt a hátrányát az Ó-német begyessel szemben, s hivatalosan szerepel az Európa Szövetség Fajta jegyzékében Magyar Óriás begyes néven!

Sajnos a valóságot figyelembe véve ez a siker túl későn következett már be, hisz a Németek által több mint 100 év alatt végbemenő fajta összemosás az ő részükre rendkívül sikeresen zárult. Hab a tortán hogy J.Rübesamen ezredes méltó utódjaként az Ó-német begyes fajta klub jelenlegi elnökének állománya az ami a legtöbb Magyar Óriás begyes fajtajegyet hordozza magán, hisz a 1960-as években ő maga is rengeteg Magyar begyest vitt ki Magyarországról, majd az 1990-es évek elején Szlávik Gyula halála után a Szlávik Magyar begyes állomány egy része is hozzá került információim szerint, természetesen régi szokásukhoz híven a határt átlépve ezek a galambok is Ó-német begyesek lettek, sőt weboldalán úgy írja hogy "Kezdeti Ó-német begyes állományát részben Magyarországról szerezte be" -ami lehetetlen, hisz Magyarországon nem volt Ó-német begyes állomány.

A jelenben azt láthatjuk a legtöbb kiállításukon az Ó-német klubnak, hogy egyik győztes galambjuk tipikus Magyar begyes típusú, a másik győztes galambjuk a tipikus Ó-német típusú galamb! Ezekkel a dolgokkal az én szememben nyomatékosítják, hogy ők továbbra sem ismerik el a Magyar Óriás begyest Önálló Magyar fajtának, továbbá semmisnek tekintik a múltat, s elődeikhez híven tudomást sem vesznek arról a segítségről amivel a Magyarországi Magyar begyes tenyésztők megmentették a kihalástól az Ó-német begyest az által hogy több száz Magyar begyest küldtek Német "barátaiknak"! Ha lenne összefogás a Magyar óriás begyes tenyésztők között, illetve meg lennének az egykori eredeti összes bizonyíték a múltra, mellyel az akkori tenyésztőink is csatát nyertek, s lenne még néhány olyan emberünk, mint Komlóssy, Dr.Rupánovits, Papp stb... tenyésztők voltak, hát ma az Ó-német begyes fajta létjogosultságát támadhatnánk mi Magyarok!

Napjainkban a Magyar Óriás begyes tenyésztői létszáma leépült!
A megmaradtak is összefogás hiányában, nehézkesen tudják fejleszteni, előre léptetni a fajtát, így a minőségi stagnálás, de főképp a minőségi romlás látható összességben! Újra alakulnak az egyéni ízlés világok, a tenyésztők jelentős része nem figyel az egyetlen célra, hogy a minőségi Magyar Óriás begyes példányok fajtajegyeit viselő galambok maradjanak csak tenyésztésben, s egyre kevesebb minőségi példány kerül kiállításra.
A hazánkban bekerült keverék galambok tovább szaporodása, s Magyar Óriás begyes-kénti megnevezése pedig még tovább rontja a helyzetünket!

Nemzetközi kiállításra utoljára Székely Károly vitt Magyar Óriás begyes galambokat 2006-ben, Lipcsében, ott Európa Champion címet nyert egyik kék galambjával! Sajnos azóta sem kerültek példányaink, e rendezvényekre.

Részben ez betudható a magas költségeknek, másrészben a 2004 évi Európa kiállításon lezajlott eseményeknek is, melyek mély nyomokat hagytak bennünk. Ugyan is 4 db fekete Magyar Óriás begyes galamb került a kiállítási ketrecben Gulyás György állományából, egy szlovák barátja neve alatt. A bírálójuk egy német úr volt! Ez a "nagy ismeretű" bíráló a kiállított Magyar óriás begyeseket megbüntette az ívelt szárnyaik, ívelt testük és a rövid lábaik miatt! Tehát az előírt fajta jegyeik meglétéért büntette a fajtát,s kérte az egyenesebb evezőket, egyenesebb testet és hosszabb lábakat amik pedig Ó-német fajta jegyek eredetileg! Tehát egy Európa kiállításon, egy elvileg elismert bírálónak, ha már oda kerülhetett bírálni… tudomása sem volt a Magyar Óriás begyesek mikéntjéről, s Ó-német standard szerint bírálta le őket! Ez a dolog súlyosan rányomta a bélyegét a Magyar Óriás begyes tenyésztők Európa kiállítások rangosságában vetett nézetére! 

Tehát a Magyar Óriás begyes hazai és nemzetközi helyzete kétségbe ejtő, s jövője egyre bizonytalanabb!

Addig az Ó-német begyes virul s terjed a világban, és egyre össze mosottabbak a két fajta jegyei az Ó-németeken hiszen náluk mind az egyenes szárny, mind az íves elfogadott, csak úgy mint az íves és egyenes test is, s nem számít hogy fúj tarkót vagy nem. Nem számít hogy kukorica sárga vagy narancs vörös az írisz, tehát Ha Magyar, ha Ó-német, ha keverék az mind Ó-németnek számít náluk, ezzel a mi fajtánkat végképp a földbe döngölve!

Már látni olyan Ó-németeket amiknek az alsó-felső testvonalaik párhuzamos ívben futnak egymással, s a kard szárnyaik, kereszteződnek, s túlérnek a kormánytollak végein jelentősen!
Amint említettem is már, ezek a minőségi Magyar begyesek leszármazásaik még a főképp 1960-as évekből kihordott Magyar begyesek tiszta vérben tovább tenyésztett kiváló utódaik csak már
más néven!

A német tenyésztők elérték a színfalak mögött, hogy már nincs meg az egykor kötelező 5,de napjainkba érvényben lévő 3 különbség sem a két fajta között, tehát csak idő kérdése hogy mikor töröltetik a Magyar Óriás begyest a fajta listáról,hisz ők az ismertebbek világ szerte.

Nagy szívfájdalmunk ez nekünk, Magyar galambászoknak, őseink munkájának sárba tiprását nézhetjük újra végéig, de már tehetetlenül, arcul csapás az egykori baráti segítség hálájaként!
S saját egykori tenyésztőiknek is akik az eredeti Ó-német begyest kitenyésztették, s szerették volna olyannak megőrizni amilyennek megteremtették.

Megoldást s a Magyar Óriás begyes fajta túlélését csak abban látom, ha mindkét fajta tenyésztői táborának gondolkodásában változás állna be, s a dolgokhoz való hozzá állás, kölcsönös tisztelet és szakmaiság mellett mindkét oldalon megváltozna! Ehhez viszont egy csodának kellene bekövetkezni, bár a remény hal meg utoljára!...

Személyes tapasztalatokon és ismereteken kívüli, a múltra felhasznált források:

- Kiss János szerkesztésében: Magyar Begyes Galambtenyésztők Fajta Klub Híradói 2000-2006 között kiadott példányai
- Batta László: A Magyar begyes galamb 1986
- Müller János cikke: A Magyar begyes Nyomában 1979
- Dr. Török István: Magyar begyeseink
- Kovács Gyula: A Magyar begyes 1966
- Dr. Teremi Gábor: A Magyar begyesek múltjáról mai tanulságokkal 1965
- Csapó Zoltán: A Magyar begyes galamb Minden Galambfajták óriása 1961
- Csapó Zoltán: A Magyar begyes Származás és kitenyésztési 1960
- Dr. Rupánovits János cikke a Magyar Szaklapban 1923

 

 

 

Oldal: Magyar óriás begyes galamb fajta történelmi leírása 2 / Hungarian giant pouter pigenon's history 2
EMLÉK OLDAL ! BAGDI FERENC 20 ÉV DÍSZGALAMB TENYÉSZTÉSÉRŐL (1997-2017) - © 2008 - 2025 - pigeons-hungary.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat