A ROMÁN KOPASZNYAKÚ KERINGŐ GALAMB
Egy nagyon különleges és egyedi galambfajtát szeretnék bemutatni a kedves olvasónak melyet jómagam is tenyésztek.
A Román kopasznyakú keringő galambról van szó ,melynek származása és kitenyésztáse körül eltérő vélemények , helyenként viták vannak.
Főképp a Román álláspont szerint a Bukaresti Ciung (ejtsd: Csung) keringő mutációs változata,így echte Román kitenyésztésű fajta.
Mások szerint,mint pl. az egykori Feliciu Bonatiu ( aki nagy tenyésztője volt a fajtának s híres szakíró is) , úgy véleményezte Bajor István tenyésztőtársunknak (akivel igen jó kapcsolatot ápolt) hogy ezt a fajtát a Moldvai csángók tenyésztették ki,orosz kopasznyakú galambok felhasználásával azokban az évtizedekben míg a mai ukrajnai területekre voltak kitelepítve,s mikor visszatértek Romániába már vitték magukkal ezt a fajtát. A románok eleinte tűzzel,vassal irtották ezen galambokat mert azthitték betegek,így például ennek is nagy szerepe volt abban hogy kihalt a kék színváltozat mert nem csak domináns vörösben és sárgában létezett a fajta hanem kék színben is.
Bármelyik állítás is legyen az igaz,végül is dr.Teremi Gábor közbenjárásával jegyezték be Román nemzeti fajtának. Az első irodalmi adatok pedig 1899-ben jelentek meg róluk a "Szárnyasállataink" című szaklap 144.oldalán.
A fajta legnagyobb különlegessége a kopasz nyak,mely tarkótól-toroktól húzódik le a vállakig,jó 10-12 cm hosszan.
A vörösek nyak bőr színe sötét lilás,míg a sárgáké világos bőr színű.
A két alapszín domináns vörös (ami meggy piros) és domináns sárga (ami arany sárga) volt csak elfogadot több mint egy évszázadon át.De ami ezen két alapszín különlegessége hogy az évtizedek során a domináns vörös és sárga színre jellemző kékes-szürke kormány és evező tollakat,világos gyöngy szürke ,majdnem fehérbe hajlóra világosították a tenyésztők!S az ilyen világos evező tollak végein , a test toll színével megegyező színű foltocskák,ugynevezett pinty foltok láthatók többnyire,ami nem kötelező de előny ha van,s törekednek is rá a tenyésztők. Ez további érdekes dísze ezen galamboknak.
A fej harmónikus,kicsi-kerekded formájú,homloka viszonylag széles.
A szemek teljesen világos szürkék,ugynevezett tiszta gyöngy szeműek.
A csőrnél kívánatos a minél világosabb viasz színű csőr,legalább is erre kell törekedni,mert a sárgák kivételével elég gyakorik a sötétebb csőr színek még.
A nyak vékony,hosszú,függőleges tartású s teljesen kopasz,tollatlan.
Közepes termetű s vizszintes testtartású.
Szárnyai hosszúak s lazán ileszkednek a testhez,az evező tollai pedig úgy futnak ki hogy a 14-16 tollból álló széles farok mellé vagy alá esnek.De semmiképp sem lógathatja - húzhatja a földön a szárnyait a galamb.
Lábai viszonylag rövidek.
Egy rendkívül impozáns,különleges küllemi jegyekkel megáldott fajta.
Nagyszerűen költ és nevel! Jómagam 27 éve tenyésztek galambokat,igaz ebből közel 20 évet 2 begyes fajtával foglalkoztam,de előtte 11 másik fajtával is próbálkoztam kezdőként,viszont egy fajtánál sem tapasztaltam ilyen szorgalmat,gondoskodást,családias törődést - óvást mint a Román kopasznyakú keringőknél.
Alíg 2 hetesek a fiókák a tojó már le is tojta a következő tojásokat,s még ki se repültek a kicsik,már a tojásból kikeltek az újabbak a szülőpár alatt,s törésmentesen nevelik mind. Ráadásul nem olyanok mint sok más fajtánál lehet tapasztalni,hogy csak a hím etet már jó tollas kortól,a tojó pedig hanyagolja a mutatványt....ezeknél a galamboknál a teljes kirepülésig,sokszor még utánna is egy darabig,a tojó ugyanolyan szorgalmasan és gyakran megeteti a fiatalokat idősebb korban is mint a hím.
Ami nagyon megfog még bennük hogy nem félnek! Tetszik amikor,a picin ülő tojót megemelem s megnézem az alatta lévő fiókát,alíg fordítom el a fejem,mikor vissza nézek már a hím is ott ül a tojó mellett a fészekben,s együtt vigyázzák a kicsinyeiket. Igazi család modell.
Nagyon érdekes tulajdonságuk hogy ez a fajta kétszer vedlik,legalább is nyakra!
Mikor a fiókák kirepülnek , szinte teljesen kopasz a nyakuk,aztán változó sűrűséggel megjelennek apró tokok,de ezek lassacskán elszáradnak s elkezdenek kihullani.A nyár végi-őszi vedlés után újra teljesen kopaszok lesznek,majd aztán a legrosszabb időszakban ,a kiállítási szezonra újra jönnek ki aprócska tokok a nyakon,de már kevesebb,s tavaszra fokozatosan elszáradnak,kihullanak ezek is,s újra kopaszok lesznek.Minél idősebb a pédány egyre kevesebb toll jelenik meg a kopasz nyakon,s 3-4 éves kor után ezek a kis toll csökevények-tokocskák megjelenése teljesen elmarad,s innentől egész évben a teljes kopasz nyakban gyönyörködhetünk ,de vannak egyedek amiknél ez a folyamat rövidebb idő alatt végbe megy,ők a kívánatosabbak azért.
Amint említettem a kiállítási időszak nem ennek a fajtának kedvez fiatal korban.Vannak akik kézzel eltávolítják a megjelenő tokokat kiállítás előtt,de elvileg nem büntethető a tokozott nyakkal kiállított sem fiatalon.Azért célszerűbb az idősebb példányokat kiállítani amiknek teljes kopasz a nyakuk,beavatkozás nélkül is már,hisz ezek reprezentálják a fajtát igazán.
A tojókat a hímektől egyértelműen meglehet különböztetni másodlagos nemi jegyeik alapján,plusz a tojók kormány s evező tollaik egy árnyalattal mindíg sötétebbek a hímekénél,ez törvényszerű náluk. S itt szeretnék egy érdekességet megemlíteni,mely nem bizonyított dolog,de saját állományomban is tapasztaltam,s többektől is hallottam már : vannak olyan tojók amik evező s kormány tollaik ugyanolyan világos már-már fehérbe hajló gyöngy szürkék mint a hímeké,de ezek a tojók soha nem tojnak meg,meddők. Volt aki levágta az összes ilyen (amúgy ritkán feljövő) szép tojóját,méregből vagy kíváncsiságból nemtudom,s egynek sem volt tojás tartója elmondása szerint. Ez nagyon érdekes dolog!
Tehát egy igazán összetett,különleges küllemű fajtáról van szó,rendkívül egyedi,s ahogy a nevében is foglaltatik a kopasznyakúságán kívül,keringő galamb is. Igaz hazánkban a legtöbben zárva tartják őket,féltve az elszaporodott ragadozó madaraktól,de vannak ismerőseim akiknél kijárnak,s ha rendszeresen hajtva vannak,minimum 1 órát repülnek folyamatosan.
Az említett két alap színen kívül folyamatosan próbálkoznak a tenyésztők új színek kitenyésztésével s rögzítésével,de ez elég kemény dió! Ugyanis a kopaszodásért felelős gén a vörös színhez kódolt.Erről tudományos tanulmányok is olvashatók külföldi oldalakon.
Így ugye a kiinduló dom. vörös ill. sárga szín az alap.De nagyon érdekes hogy hiába rokon színek egymással párosításuk nem ajánlott. Nem hogy színjavító hatásuk nincs egymásra,a sárga bevitele a vörösbe,kivilágosítja a vörös színt,mattítja azt,s a sötét lilás nyak bőr színt is világos bőr színűre kivilágosítja a vörös utódokban. Egyedül a csőr világosításában segít,másban ront. Sárgák esetében legalább ennyire rossz a helyzet,mert vörössel való párosításkor,sötétebb lessz a csőr,a kormány s evező tollak is,de a sárga szín is csak ritkán lessz teltebb tőle.
Viszont fel-fel jön vörös és sárga párosításból,illetve mindkét színt hordozó (szín párosítást mellőző állományokban főleg előfordul ) galambokból a vörös kovácsoltak!,
ami új szín,régóta fel-fel bukkan,de jóformán senkit nem érdekel.Nemakarja senki elfogadtatni,sőt egyenest ótszkodnak tőle,pedig ez semmilyen rokon vagy idegen fajta bevitelét nem igényli!
A vörös szalagos fakó és sárga szalagos fakó színekkel viszont más a helyzet! Nagy az érdeklődés utánnuk,sokan foglalkoznak velük,főképp Németországban,s a közel múltban elfogadottak lettek hivatalosan is,de azért messze járnak még a 2 alap színtől küllemi összbenyomásra.
Vannak próbálkozások a fehér a fekete az ezüst s egyébb színek kitenyésztésére is,de ez nemigazán akar sikerülni. Van olyan tenyésztőtársunk itt Magyarországon aki 50 éve próbálja a fehéreket s a feketéket kitenyészteni s rögzíteni,sajnos sikertelenül,pedig szakmai tudásához nem fér kétség! Az első vedlésig,csodás hosszú kopaszsággal rendelkeznek,minden egyébb fajta jegy stimmel a fehér és fekete fiatalokon,de az első vedlés után teljesen betollasodik a nyakuk,s mindegy hány generációs,mindegy mennyire bel vagy rokon tenyésztettek,mindegy hány évtized telt el csak az első vedlésig maradnak kopaszok ezek a színűek,se a fekete se a fehér nem örzi meg kopaszságát. Viszont már van kettő hímje andalúz-ezüstös színben,amik idősebb galambok már s megmaradt kopaszságuk.
A genetikát nem egyszerű meglovagolni,s vannak határok amit már nem lehet tovább feszíteni,de próbálkozni lehet s előbb utóbb hátha megtörik az a bizonyos jég.... Minden esetre a vörös színtől távol álló színek eléréséhez rokon fajtákat kénytelenek használni a tenyésztők,ami a kopaszodásért felelős gént csak tovább gyengíti. Ezért nem is értem hogy a vörös kovácsolt színt miért övezi érdektelenség,hisz a vörös s sárga szín után ők a leg stabilabb genetikával s a leg értékelhetőbb küllemi fajta jegyekkel rendelkező egyedek. No,de amit a divat diktál s amire van kereslet,a többség azt erőlteti,ez mindíg is így volt s így is marad.
Megfigyeléseim szerint,s ezt szigorúan mint magán véleményt írom le,hogy a Német tenyésztők galambjai nagyon kirínak az átlag közzül.
Egy részről pozitívan,a német egyedek pinty foltjai az evező tollak végén rendkívül nagyok s intenzív színűek,ami nagyon mutatós,szép látvány,s náluk nem csak előny hanem kötelező is a meglétük.
Másrészről van három óriási hibájuk átlagot nézve,erős - durva fejűek,sokszor húzott fejűek is,ami otromba látványt kölcsönöz összbenyomásra,másik ami még súlyosabb hiba hogy rövid a nyakuk,s még rövidebb a nyak kopaszodásuk,csak a rövid nyakuk közepén van egy viszonylag keskeny gyűrű ami kopasz! Jellegtelen s elenyésző látvány a 3-4 cm-es kopaszságuk,a Magyarországon s Romániában megszokott 10-12 cm-es kopaszsághoz képpest. Nekik a pintyesség s az intenzív szín mindenek fölött,pedig a nevében is benne van hogy "kopasz nyakú" , így véleményem szerint nemigazán célszerű ezt a fajta jegyet háttérbe szorítani,hisz ha értékmérőiben nézzük a dolgokat,egy hosszú és hosszan kopasz nyak jóval nagyobb szerepet kellene betöltsön mint néhány színes pötty.
De hát német barátaink a legtöbb fajtánál mindíg szerettek külön utakon járni,ezt már megszoktuk,minden esetre én személy szerint azért örülök annak hogy Németországban is foglalkoznak ezzel az igazán szép fajtával.
Sajnos Magyarországon kevés 13 fő van akik tenyésztik ezeket az extrém küllemű galambokat,legalább is ennyiről van tudomásom,több emberről nincs.
Bízom benne hogy a kedves olvasó szimpátiáját is elnyerték ezek a különleges,extrém küllemű galambok,s Ön álltal egy újabb kedvelője,esetleg tenyésztője lessz a Román kopasznyakú keringő fajtának.
Bagdi Ferenc
Mikófalva