Tisztelt Olvasó!
Ezt a könyvet egy Nemzeti kincsünkről a Magyar Óriás begyes galambról írtam. Több száz éves múltra tekint vissza, s ez idő alatt megpróbálta már más nemzet is elragadni tőlünk, ami hála Istennek hivatalosan nem sikerült, de sajnos napjainkban, létszámban megfogyatkozott, minőségben leromlott ez a pótolhatatlan értékünk.
Egykoron szebb időket látott a fajta, rengeteg hódolója és csodálója volt, s darabszámilag és állományilag is többszöröse volt a jelenleginek.
Könyvemmel a kitenyésztők, nemesítők és tovább tenyésztők előtt is kívánok tisztelegni, valamint szeretném, ha művem által e csodálatos galambfajta örökké fenn maradna, s a leírtak alapján a jövő emberei valós képet kaphatnának a múltról hogy mi-miért történt, s miktől alakultak úgy a dolgok, ahogy alakultak…
Bízom benne ,hogy e részletes írásom felkelti a kedves olvasó érdeklődését is a Magyar Óriás begyes galambok iránt, s Ön által egy újabb pártfogója lesz a világ legnagyobb paramétereivel rendelkező begyes galambjának, ami Magyar értékünk volt több ember öltőn át, túl élve két világháborút is fenn maradt, fejlődött, nemesedett, s a jelen helyzet ellenére mégis bizakodom hogy az utókor is ismerni, kedvelni és tenyészteni fogja Magyar fajtaként szívügyének tekintve a Magyar Óriás begyes galambokat!
Bagdi Ferenc

A MAGYAR ÓRIÁS BEGYES GALAMB

 

I. Fejezet:
- A Fajta kitenyésztése, elterjedése
- Fejlődése, fénykora
- Hanyatlása

II. Fejezet:
-A Magyar Óriás begyes
és az Ó-német begyes
harca

III. Fejezet:
- A Magyar Óriás begyes galambok
tartás technológiájával és
tenyésztésével kapcsolatos javaslatok

Névjegy:
- Bagdi Ferenc, 1984. Gyula
- Magyar Óriás begyes fajtával való kapcsolatának kezdete: 1997.év
- Tanító mestere: Mosóczi Sándor a fajta Nemzetközileg is ismert és elismert tenyésztője volt!
- 2005-ben a Fajtaklub titkára
- 2012-ben a Magyar Óriás Begyes Galambtenyésztők Asztaltársaságának egyik alapító tagja
- Több kiváló és győztes cím nyertes galamb került ki állományából az elmúlt 15 évben

Hungarian Giant Pouter Pigeon

 

I. Chapter:
-Breeding out the species, spread,
- Development, The light age
- Decline

II. Chapter:
- The Hungarian Giant Pouter
and Old-germany Pouter fight

III. Chapter:
- The Hungarian Giant Pouter Pigeon’s
with keeping technology and breeding
related proposals.

My business card:
- Bagdi Ferenc, born: 1984, at Gyula
- Hungarian Giant Pouter with species for his relation started:
about 1997 years
- Master Teacher: Mosóczi Sándor, who was a recognized internationally person the species in the breeding
- In 2005 species of club secretary
- In 2012 The Hungarian Giant Pouter Pigeon’s
breedings for table company is one of the founding members
- More distinguished and victorious titles pigeon’s the past one got out of his substance in past 15 years

I. Fejezet

A fajta kitenyésztése, elterjedése, minőségi fejlődése, fénykora és hanyatlása.

A Magyar Óriás begyes galambfajta ősei az 1500-as években kerültek hazánkban a török megszállás idején. Már az 1600-1700-as években is szívesen tartották nagy teste és ízletes kiadós húsa miatt. A kor szellemének megfelelően akkor még Török bögyösnek hívták.
Abban az időben is már hosszabbak voltak egy átlagos galambnál, s akkori kedvelőiknek szemet szúrt a fújásra való hajlam a "pipázás" illetve kisebb begyfújások. Ez tetszetős és érdekes küllemet kölcsönzött a galamboknak, így gazdáik fújni kezdték kedvenceiket,

s csak azokat hagyták vissza, amik a mesterséges felfújás hatására egyre nagyobb begyet produkáltak, tehát a begytágulásra hajlamosak voltak. Így generációról-generációra nagyobb begyfújásra képes példányok lettek az utódok, s test hosszra és test nagyságra is fejlődtek,nőttek!
Egységességről még ebben az időben nem beszélhetünk hisz a "hosszú" testen és a fújáson kívül sok eltérés volt a fajtában sorolt galambok között: voltak kontyosak, búbosak, harisnyás lábúak illetve ezen jegyekből mindet viselő galambok . Illetve alakra, formára sem voltak teljesen egységesek.

Az 1800-as években jutottak el a tenyésztőik odáig hogy megtörtént az egységesítés, s a fajtát sima fejűre, sima lábúra változtatták, s a rövidebb lábú mélyebb testtartású példányokat helyezték előtérben minél hosszabb testtel s kerekded-erős begyfújással. Ekkor már Magyar bögyös néven emlegették ezeket a galambokat!
Az 1800-as évek elejétől az 1800-as évek végéig élő Kocsis Sámuelt tekintjük a fajta atyjának. Ő édesapjától örökölte nagy létszámú állományát, majd tovább nemesítette azokat. Az országban mindenki ismerte és tisztelte a fajta kedvelői közül. Ő volt a legnagyobb és leglátványosabb állománnyal rendelkező tenyésztő abban az időben!
Már az 1800-as években is a Kocsis féle galambok testhossza csőr hegytől-farok végéig elérték a 45-50 cm-t, a szárnyfesztávuk pedig a 95-105 cm közötti volt. Galambjai intenzíven fújtak, színre pedig főleg matt feketék és kovácsolt kékek nagytöbbségben, ezeken kívül még fehér, feketeszalagos kék, fekete babos, vörös babos és tarka színűek alkották állományát. A színek tisztasága, mélysége, intenzitása még ebben az időben nem volt jó. A tudatos szín tenyésztés csak az 1900-as évek elejétől vette kezdetét.
Kocsis Sámuel tanítványa volt Dr.Rupánovits János Szombathelyről. Híres Angol begyes tenyésztő volt már az 1800-as évek végén, de igazi szerelme a Magyar bögyös galamb lett.

Kocsis Sámueltől megtanulta a fajta minden csínját-bínját, majd Kocsis úr halála után, Dr.Rupánovits vitte tovább s nemesítette a Kocsis vonalat, Dr.Rupánovits Jánosnak köszönhető a fajta Dunántúli elterjedése, hisz a Magyar Óriás begyes galambok szűkebb hazája a Tiszántúl, ezen belül pedig a Nagy Alföld.
Dr.Rupánovits János volt a Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesületének elnöke, s az 1910-es Berlini nemzetközi kiállításra való meghívásnak eleget téve 12db galambját mutatta be mint Magyar begyeseket. Ezzel nemzetközi ismertséget szerzett a fajtának! Fekete galambja Champion címet nyert ezen a nemzetközi versenyen! Magyar begyeseit hihetetlen magas összegekért mind megvásárolták német és osztrák tenyésztők!

A Magyar begyesek hazánkban is egyre népszerűbbek és elterjedtebbek lettek. Egyrészt, mint dísz galamb/begyes galambként másrészt 70-90dkg közti fiataljaival vágásra is hasznosították a fajtát. A Nemzetközi ismertség hatására kupecok, kereskedők már kifejezetten a Magyar begyes galambunk miatt keresték fel hazánkat,s népszerűsége ezzel csak tovább nőtt idehaza is.
Formailag egységesült a hazai állomány, s a színek tenyésztése pozitívan haladt előre! Például: Elévülhetetlen érdemeik voltak.: Komlóssy János, debreceni tenyésztőnek a fekete tarkák tenyésztésében, Mészáros Jánosnak, Csongrádon a fehér színűek tenyésztésében. Czillich Péter, Szentesi tenyésztő sárgáival alkotott maradandót. Apja nyomdokait követve Mészáros András a fehérek tenyésztését folytatván óriási előrehaladást ért el a fajta ezen színváltozatában. Papp Mihály (1892-1978) Debreceni tenyésztő feketéi és feketetarkái nemzetközi hírnévre tettek szert.
Hazai és külföldi tenyésztők sokasága fordult meg udvarán hogy állományából 1-1 példányt kikönyörögjenek. Ugyan csak Debrecenben, Tamás István feketéivel aratott nagy sikereket, melyek lakk feketék voltak.
A Kaposvári tenyésztők közül Raskoványi Andor több színű állományában a színek mélysége is kifejezetten hangsúlyozott volt a minőség mellett. Csapó Zoltán feketeszalagos kékei és arany sárgái mindenhol ismertek voltak. Váli Sándor sárgái vetekedtek a Csapó féle sárgákkal. Antal István tarkái és Müller János fehérei országszerte ismertek voltak Kaposvárról.

Nyíregyháza és Környékén vörös, fekete és spriccelt fejű fekete galambjaikkal váltak nagynevű tenyésztőkké Koós Ferenc, Szollár Mihály és Hornyák Pál. Karcagon, Dobos József csodálatos babosaival és fekete valamint vörös egyszínűivel öregbítette a fajta hírnevét.

Törökszentmiklóson, Mosóczi Sándor fehérei, feketéi valamint tarkái nemzetközileg ismert és elismert galambok voltak, azóta sem láttam olyan kard szárnyú példányokat, mint a Mosóczi galambok annó.

A Békéscsabai, Szlávik Gyula hatalmas létszámú állományában több színváltozatban is gyönyörködhetett a látogató, de kiemelkedő példányai voltak ezen belül is fekete, vörös és babos galambjaiból.
A Dunántúlon Büssüben Wirth Oszkár kékjei és feketéi napjaink minőségi állományainak is komoly alapjai. Galambjai nagysága és formai dominanciája mellett a toll feszességet, zártságot is ki kell emelni! Ők s még sokan mások azok az emberek, akik ezt a fajtát dicsőségre jutatták. Minőségben kiváló szintre tenyésztették s hazai tiszteletet, nemzetközi ismertséget szereztek a fajtának.
Ötször nyertek Európa Champion minősítést a fajta egyedei Nemzetközi kiállításokon.

Először 1910-ben Berlinben, Dr.Rupánovits János fekete galambja. 1925-ben a(z) A M.G.O.E által rendezett Nemzetközi kiállításon 500.000K győzelmi díjat nyert Mészáros Mihály tarka galambja. 

1936-ban Drezdában, Papp Mihály fekete tarka galambja Champion díjas lett.

Mosóczi Sándor, fekete Magyar begyes párja 1964-ben a Budapesten rendezett nemzetközi kiállításon és Lipcsében,
Székely Károly fekete szalagos kék galambja 2006-ban.

Az ország minden szegletében tenyésztették a Magyar begyes galambot az 1900-as évek első felében. Egyre bővülő tenyésztői tábora és a magas állományi létszámoknak köszönhetően a fajta minőségi javulása, fejlődése folyamatos és törésmentes volt.
Az 1960-as években jelentek meg azok a példányok, amelyekre a mai napig is felnézünk, mint például a Mosóczi tarka hímre,

vagy a Csapó kék hím … Ezek s a hozzájuk hasonló galambok alapozták meg azt az irányt , hogy megszűnjön az az elhatalmasodó nézet miszerint két dolog a fontos a fajtába, hogy hosszú legyen s fújjon (ennek a nézetnek is meg volt az oka, melyet a II.fejezetben fognak látni), hanem a harmonikus testtáji eloszlás, a minél hangsúlyozottabb ívű,-párhuzamosan futó alsó-felső testvonalak,
a mennél íveltebb, kuruc kardhoz hasonló szárny evezők, rövid lábak, széles vállak, robosztus test. Ezen fajtajegyek összességének megléte is követelmény lett a testhossz és a fújás mellé, ahhoz hogy kiváló minősítést kaphasson a kiállított példány egy kiállításon.
A föntiekben említett szigorítások, s a részletekben rejlő követelmények a Magyar begyes galamb további fejlődéséhez vezettek. Csapó Zoltán alapította meg a Begyes galamb tenyésztők Fajtaklubját mely még jobban összefogta a tenyésztőket ! A fajta az 1960-as években élte fénykorát!

Már abban az időben is a világ legnagyobb paraméterekkel rendelkező galambja volt a Magyar begyes fajta plusz az egyedül rá jellemző kuruc kard szerűen ívelődő evezőivel,formai megjelenésével páratlan tulajdonságokkal bírt, de sajnos az új divat fajták mint pl. a King és a Mondén térhódításával, elterjedésével a Magyar begyes galambfajta tenyésztői tábora csökkenni kezdett, hisz sokan váltottak az újdonságokra, mert abban láttak nagyobb lehetőségeket. Ezt a Magyar begyes galamb nagyon megsínylette, Csapó Zoltán halálát pedig még jobban mert eltűnt a vezér egyéniség a megmaradt tenyésztői bázis éléről aki eddig irányt mutatott s össze fogta a fajta kedvelőit! Így sajnos még többen cserélték le állományaikat más fajtákra, a tenyésztői tábor még tovább csökkent, illetve több a fajtához hűek felett is eljárt az idő, s halálukkal megint csak vesztett a Magyar begyes.

Elkezdtek újra egyéni ízlések napvilágot látni, tehát a fajta romlani kezdett minőségben is. Hála istennek voltak olyan kitartó és nagy tenyésztők mint,  Andrássy Mihály aki Gyémánt koszorús mestertenyésztője volt a fajtának, Wirth Oszkár aki a Dunántúl meghatározó személyévé vált, galambjai minőségével,

illetve, Mosóczi Sándor aki a Tiszántúlon tartotta a minőségi színvonalat . Főképpen nekik volt köszönhető hogy ezekben a nehéz időkben e csodás galambok tartani tudták magukat, s nem romlottak le minőségben, megmaradtak egyedi fajta jegyeik. Mai napig emlékszem 1999-ben Andrássy Mihály csodálatos vörös hímjére ami egyedülálló volt az országban, hatalmas példány volt,
a Mosóczi Sándor csodálatos vörös tarka hímjére, ami minden tekintetben tökéletes példány volt a harmonikus testfelépítésével, hihetetlen íveltségű test és szárny formáival, vagy éppen a
Wirth Oszkár kékcsapos hímre, ami Magyarország egyik legnagyobb galambja volt abban az időben 61 cm-es testhosszával, 128cm-es szárnyfesztávjával, s ezek az él tenyésztők azt mondták hogy ezen csúcs galambjaik sem érnek fel azokkal a példányaikkal amik, a 60-as években alkották állományaikat .Biztos tény hogy romlott a fajta minősége, s lecsökkent a tenyésztői létszám, ám 1999 decemberében történt egy fordulat! Z.Tóth János, Gulyás György és Kiss János tenyésztők összefogtak, kiválva az általános begyes klubból, megalapították a Magyar Begyes Galambot Tenyésztők Fajtaklubját! Ez nagyon nagy lépés volt, talán az „utolsó” pillanatokban.

Z .Tóth János minden elfogultság nélkül nevezhető a Rupánovits-Csapó féle kiváló vezető egyéniségű embernek, aki szakmai tudásilag a maximumon volt a fajta tenyésztésében, s olyan segítő társakkal mint a rendkívül agilis és a fajtában sokat látott Kiss Jánossal, illetve az állattenyésztő végzettségű, genetikában rendkívül nagy tudású Gulyás Györggyel az oldalán ismét
össze fogták a Magyar begyes fajta meglévő tenyésztőit, akik ismertebbek voltak, így 15 fő írta alá az alapító okiratot 1999-ben. Aztán 2000 tavaszára 27 főre növekedett a klub létszáma! 2001-re már elérte a 35 főt! A csúcs 42 fő volt a klub tagságában, az országban szinte minden fajta kedvelőt magában foglaló kb 50~ fős létszámból, ami méltán mutatja a klub folyamatos fejlődését, s azt a szakmai tudást ami, a klubhoz való tartozást egy elit dologgá varázsolta! Megtiszteltetés volt klubtagnak lenni, s öröm volt hallgatni a szakmai előadásokat, előre mutató segítségüket a klub vezetőinek, s látni a munka eredményeit, hogy évről évre egyre jobb galambjaink lettek, s újra felpezsdült az élet a fajta körül.

Az első klub kiállításon, 2001 januárjában, 128db Magyar begyes galamb lett benevezve. Ez történelmi csúcs!

Ugyancsak 2001-ben Wels-ben az Európa kiállításon, 16db galambbal képviseltette magát a Fajtaklub, s itt egy nagyon komoly dolog történt! Amit elődeink elmulasztottak, azt Z.Tóth János vezetésével a Klub elérte 2001-ben, a Magyar begyes galamb felkerült az Európai fajta jegyzékbe, Magyar Óriás begyes néven! Ez egy óriási siker volt, nemzetközileg is hivatalosan elfogadott lett a fajta! A tudatos tenyésztés kb. 200 éves évfordulóján ez egy megkoronázása volt a fajtának s őseink munkásságának elismerése is egyben, nemzetközi szinten is!

Az évenkénti klub kiállításokon egyre szebb és szebb galambokban gyönyörködhettünk, s a klubélet kifogástalan volt.

A lendület akkor kezdett alább hagyni mikor az MGKSZ Standard bizottságához 2002-ben benyújtott, Fajtaklub tagság által kidolgozott Fajtaleírás módosításról még 2005-ben sem kapott senki visszajelzést hogy elfogadják e vagy nem! Minden igyekezet ellenére, a kezdeti évek sikerei mellett sem tudott a klub tovább fejlődni a 2002-ben Standard bizottsághoz benyújtott fajtaleírás jóváhagyása nélkül,hisz érvényben ekkor az 1964-es leírás volt! Így 2004-2005 között egyhelyben toporgás következett a fajta életében, a klub létszáma pedig csökkenő tendenciát mutatott! Sajnos az időközben lezajlott buktatók, szándékos gáncsoskodások hatására, Z.Tóth János lemondott a klub elnökségéről, menetközben pedig Kiss János a klub titkári posztról. Az új vezetőség pedig már nem tudta össze tartani a tenyésztői tábort, a 2002 óta húzódó fajta leírás mizéria végét, a tovább fejlődés sem volt megoldható, mert sem jóváhagyás, sem elutasítás nem érkezett a klubhoz. Így a tagság a klubélet befagyása végett, még tovább fogyott, s nőtt az érdektelenség.
2008-ban aztán (6 év elteltével), megjelent egy új Standard leírás a Magyar óriás begyes fajtáról, ami több pontban eltért a klub által kidolgozott majd 2002-ben benyújtott leírástól! Ez újabb zűrzavart, vitákat, távolmaradásokat eredményezett sok tenyésztő körében. Mégis megrendezésre tudott kerülni egy fajta Európa kiállítás, a Magyar Óriás begyes galambfajta részére 2008-ban, ami azért nagy siker volt! 2009-ben pedig az év galambfajtája lett a Magyar Óriás begyes, de sajnos itt már szemmel látható volt, hogy nincs lelkesedés, nincs aktivizálódás a tenyésztőkben!

Nehézkesen jött össze az MGKSZ szaklapjában a 12 cikk, ami a havi megjelenítéshez kértek. A 2009 évi Nemzeti kiállításon is csak 25db galamb került bemutatásra, 4 kiállítótól hiába volt az év fajtája. A 2009-es Európa kiállításon pedig egy darab se került a ketrecekbe! 2010-ben pedig a fajtaklub megszűnt.
2011-ben történt a klub újjá élesztésére, egy próba Paksi János és Herédi Géza vezetésével, de sajnos 2013-ban ez a klub is szétesett.
Jelenleg a Magyar Óriás Begyes galambtenyésztők tábora hazánkban nagyon kevés, alig 30 fő!
Az évek folyamán kialakult szakmai viták és személyes vélt vagy valós sértődések, összeférhetetlenségek végett a tenyésztői tábor is 3 felé szakadt. Első a Fajtaklub tagsága, második az újjá alakult általános begyes klubba tömörült Magyar Óriás begyes tenyésztők egy csoportjára, s a harmadik a legkisebb rész pedig a Magyar Óriás Begyes Galambtenyésztők Asztaltársasága lett. Sajnos ez a szakadás egyáltalán nem vezetett eredményre, mert külön-külön egyik szerveződés sem vált igazán hatékonnyá! Napjainkban már csak az Álltalános begyes klub létezik,de véleményem szerint nem Standard leírást követik. Így a fajta mély repülése tovább folytatódik. A galambok rövidülnek, vékonyodnak, általánosságban halmozódnak a hibák.: púpos farok tő, rövid nyak, gyengülő fújás, tarkó fújás hiánya, az ívelt evezők egyenesedése, a harmonikus párhuzamosan futó íves test vonalak torzulása stb-stb... Tehát, jelenleg nagy a baj! De még nagyobb problémát jelent egy mára rokon fajtává vált galamb az Ó-német begyes!
Ez a galambfajta napjainkra kialakult külleme végett „veszélyezteti” a lét jogosultságát a mi fajtánknak, nézzük csak az elejétől miről is van szó…

 

 

 

Oldal: Magyar óriás begyes galamb fajta történelmi leírása 1 / Hungarian giant pouter pigenon's history 1
EMLÉK OLDAL ! BAGDI FERENC 20 ÉV DÍSZGALAMB TENYÉSZTÉSÉRŐL (1997-2017) - © 2008 - 2025 - pigeons-hungary.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat